Óbudavár

Környezet

Csend, nyugalom, Szűzanya. Valahogy így lehetne jellemezni a falucskát. Csodálatos természet, virágos rétek, éjjel csillagos égbolt, egy-egy áprilisi(!) este akár hullócsillagokat is lehet látni. Egyszóval egy darabka abból az időtlen idillből, amely után a szívünk mélyén mindig is vágyakozunk. Ahol fokozottan felszínre tör bennünk a vágy, hogy a Végtelenről, Istenről gondolkodjunk. Bőséggel akad alkalmunk erre, mindig van valahol egy szeglete a környéknek, ahol magunkra tudunk maradni a gondolatainkkal.

Óbudavár lelkisége

Túl a festői szépségű tájon, egy aranyos kis kápolna emelkedik a falu fölé. Ez a kápolna számunkra Óbudavár egyik legnagyobb ékessége. Szüntelen áldozatokkal, felajánlásokkal hívtuk a Szűzanyát, hogy „állítsa itt fel a trónját, ossza kincseit és hassa a kegyelem csodáit”. A nagy pillanat 2005-ben érkezett el, aznap, amikor II. János Pál pápa elment közülünk. Aznap beköltözött a Szűzanya a kápolnába egy szívünkhöz oly közel álló Schönstatti Mária képben.

Nem csak egy picinyke kápolnával lettünk gazdagabbak, hanem egy új otthonra is találunk benne. A szentély annak a Schönstatti Ősszentélynek a tökéletes mása, ahol majd’ 100 évvel korábban, 1914-ben a Schönstatt mozgalom alapítója, és atyja, Kentenich atya összehívta a fiatal papnövendékeket, hogy egy nagy célt, a világ jobbá téttelét tűzzék ki a Szűzanya közbenjárását kérve. Hogy lehet ezt elérni, mi ennek a módja? Saját magunkat kell tudatosan nevelni, hogy példát mutatva meg tudjuk őrizni vallásos értékeinket a széthulló világban.
Ebből a történelmi eseményből meríthetünk erőt a kápolnában lakó Szűzanyánk segítségével saját életünkhöz, hogy újult lelkesedéssel és elhatározásokkal induljunk utunkra.

Fiúknak:

Számunkra, fiúknak, azért fontos, hogy Óbudaváron legyünk, mert élni szeretnénk azzal a kegyelemmel, amit a Szűzanya a kápolnán keresztül adni szeretne nekünk, és így jobban el tudjunk mélyedni a lelki életünkben. Nekünk különösen feldereng a fent említett alapítás, és ez sok erőt ad! A Mária képről egy szigorú, áldozatokat kívánó, de végtelenül jóságos asszony néz ránk. Azt sugalmazza: megér minden fáradtságot és nehézséget, hogy az életszentség útján mennél tovább jussunk.

Óbudaváron van bőségesen időnk és lehetőségünk ezt gyakorolni. Miután megtapasztaltuk a minket ott körülvevő légkört, bátran mondhatjuk, hogy:

JÓ ITT LENNÜNK!

Bartal Gergő